Megjelent novelláim

P O N G R Á C Nyár eleje volt, mikor Pongrácot megismertük. Akkoriban költöztünk ki a tanyára. A három fiam gazdálkodni akart, munkanélküliek voltak, s így menekültek a kilátástalanság elől. Egyikük sem értett hozzá, pályakezdők voltak, tapasztalatlanok, de remélték, majd menet közben megjön a…

   A  R E M É N Y               Tél volt, igazi zimankós idő. Erős szél vitte a havat, az utcán baktató ember arcába vágta. Mikor Antal elindult Pestről, még nem esett. Ahogy robogott vele a vonat, úgy mentek bele a télbe. Mire megérkezett az alföldi városkába, olyan hóvihar kerekedett, hogy alig…

  A   T E L I H O L D   A L A T T         Asztalnál ült a család. Istiék áthozták a maguk vacsoráját, ami bevett szokás volt. Külön konyhán voltak, de mikor eljött az este, mindig jólesett egybeseregleni. Körbe ülték az asztalt, ki ezt ette, ki azt. Csak a három…

PÁLFORDULÓ              Bőséges termés ígérkezett. Rogyadoztak a tőkék az édes teher alatt. Miska a háznál lévő lugast nézegette éppen, s elégedetten dörzsölte össze tenyerét.- Ej, de jó termés lesz, de jó év ez...,…

  A  V I L Á G  K E R E K E                 A vén diófa az udvar közepén állt, s olyan vastag volt némely ága, mint az ember dereka. Dércsípte levélszőnyeg borította reggelre az alját. Vince korán kelt, mert gondolta, hogy így lesz, nagyon ragyogtak előző este a csillagok.Ezen a késő őszi…

  E S T I K E                Beesteledett. A nagyváros utcáin, egész napi kánikula után tüzeltek a járdák, házfalak, mint a jól befűtött kemencék. Ezer reklám ragyogott, a sárga villamosok sápadt fénybe öltöztették ablakaikat, a karcsú kandeláberek fényei is kigyúltak a parkban. Fojtogatón meleg…

  A   C S A L Á D F A                 Dorogi Laciék albérletben kezdték közös életüket. Laci gépszerelő volt a város egyik gyárában, Marcsi számítógépen dolgozott egy kis cégnél. Közepesen kerestek, s szülői segítség nélkül nem gondolhattak saját fészekre. A szülők pedig küszködő emberek voltak.…

  A   K Ő V I R Á G              A barnás-szürke kősivatagokban élő kövek is rejtőzködnek. Szemre-formára alig lehet megkülönböztetni őket értéktelen társaiktól, de ha megnyílnak az ég csatornái, kibontják pompás szirmaikat, s virágba borítják az élettelennek tűnő sivatagot. Az ember lelke is rejt…