Bőséges termés ígérkezett. Rogyadoztak a tőkék az édes teher alatt. Miska a háznál lévő lugast nézegette éppen, s elégedetten dörzsölte össze tenyerét. - Ej, de jó termés lesz, de jó év ez..., de betyár jó év! - mondta elnyújtva, szinte énekelve, s Ilon felé pislogott nagyokat - Akár lakodalmat is tarthatunk most már, olyan jó termés ígérkezik! Ilon a lugas közelében ült, a vén eperfa árnyékában tisztította az eltenni való uborkát. Úgy tett, mint aki nem hallotta, de magában füstölgött azon, amit az ura mondott. Szidta Miska elkóborolt eszét, mert tudta, honnan fúj a szél. Már megint a " másik " szőlő járt Miska fejében. Néhai apósa tehet róla. Rosszul végrendelkezett. A hat hold szőlőt megosztva hagyta a két fiára, noha tudta, a két menye haragban van. Nem kellett volna megosztani a szőlőt. Hagyta volna csak az egyikre, másikra meg a szántót. Éppen úgy, ahogy a két tanyán osztozkodtak. Egymás nyakára engedte őket, s még nagyobb lett a harag. Miska bátyjának fogyott el előbb a türelme, s bosszút állt rajtuk. Eladta a három hold szőlőt egy pesti kocsmárosnak. Hiába kapkodtak aztán, a kocsmáros felárral sem akart megválni tőle. Helyette ide jár a nyakukra. Igaz, elviszi az ő borukat is, de mindig náluk száll meg. Itatni, etetni kell őket, mert sohasem egyedül jön, vagy egy emberét, vagy a fiát hozza. Legény fia van. A házasulandó fiú láttán jött Miskának az ötlete, hogy össze kellene hozni a lányukkal. Ági nevet az apja ötletén, de neki nincs jó kedve, ha Miska rákezdi, mint most is. - Miért is ne hozhatnánk össze Ágit a Radnai fiúval? Igen derék az a gyerek, és egyke, mint Ági... Előbb-utóbb úgyis az övék lesz minden ! Ilon hallgatta, egy kukkot sem szólt. Ha szólna, azzal kellene kezdenie, hogy Miskának teljesen elment a józan esze. A lánya kedvéért eddig megtett volna mindent a világon, most mégis erre vetemedne. Mikor gondolatban eljutott idáig, mérgében lecsapta a kést, s felpattant, hogy a tűz után nézzen a konyhában. Miska oda is utána ment, s ott kérdezte: - Mérges vagy? - Mérges! - mondta Ilon, de nem mondott még többet, mert hátha éppen most jön meg az ura jobbik esze, de Miska nem úgy nézett ki, mint aki a felé halad. Nevetgélve, tréfálkozva folytatta: - Majd megvigasztalódsz, ha Mercedesszel jár a lányod. Ezeknek annyi a pénzük, mint a pelyva! - Nem a pénzükre fáj a te fogad, hanem arra az átkozott szőlőre. Az a te bajod! Még a lányodat se sajnálnád érte...- mondta ki Ilon mégis. - Ejnye, no! Ne mérgelődj már. Nem adnám akárkihez én sem. Még akkor sem, ha tudva tudnám, hogy megkapom érte azt a szőlőt, de ez a legény tényleg jóravalónak látszik. Éppen Ágihoz illik. - Mert azt tudni lehet abból, amit látsz! - mérgelődött Ilon, s olyan gyilkos szemekkel nézett az urára, hogy Miska jobbnak látta, ha elmegy a közeléből. Kijjebb is lépett a konyhából, de megállt az ajtóban, onnan mondta tovább. - Gondold csak meg! Ez a Radnai nem győzi sokáig a szaladgálást. Vérbeli kocsmáros, első neki a kocsma. A szőlő csak hobbi. Ránk bízza majd. A fiatalokra, ha összekerülnének. Tulajdonképpen, mi bajod ezzel a fiúval ? - Az, hogy buszma! - mondta Ilon indulattal, s értette alatta, hogy buta. Neki mindenki buta volt, aki keveset beszélt. A Radnai fiú pedig igen csendes volt, ha lelátogatott hozzájuk. Csak Ágit falta a tekintetével, s pirosodott. Ági is barátkozott volna vele, mindig ott lebzselt a közelében, nem győzte elhessegetni. Hogyne! Nem ilyen néma leventének szülte a lányát. Hiszen Ági maga az élet. Okos és vidám. Érettségi után elment az utazási irodába dolgozni, mellette idegen nyelveket tanul. Könnyen megy neki. Az angol mellett már a japánnal kacérkodik. Azóta otthon nem is köszön másképpen, csak úgy, hogy:" Szajonára, szülők!" Miska egy ilyen lányt akar hozzákényszeríteni ahhoz a buszma fiúhoz. Magában tudta, kényszerítésről nincs szó, de már a tervezgetés is nyugtalanította. Meg Ági furcsa kacarászása, ha a fiú szóba került. A lányára is jó lesz odafigyelni. Amilyen bolondja az apjának, majd még hagyja magát rábeszélni. Aztán egy életen át hallgathatják, hogy nekik köszönheti a boldogtalanságát. Mi más is várhatna rá, egy ilyen fiú mellett. Ha a kocsmárosék legközelebb lejönnek, véget vett ennek a nagy vendégjárásnak. Nem nyíltan, mert ahhoz nincs mersze. Miska jó ember, de ha megharagítják, sok minden kitelik tőle. Így csak szépen, finoman. Úgy, hogy észre se vegyék, csak akkor, mikor már végleg kijjebb kerültek az ajtón. Míg ezen töprengett, Miska közben mondta a magáét, hogy neki milyen jó barátja ez a Radnai. Nem akarta meghallani, csak töltögette az üvegekbe a forró vizet sorba. Megállt egy autó a házuk előtt. Mind a ketten megismerték a kocsmárosék Mercedesszének hangját. Miska nyaka vörösödni kezdett. - Ejnye, no! El is felejtettem mondani, hogy mára mondták, hogy leugranak...- kezdte, de elhallgatott mindjárt, s eltűnt az ajtóból, mert Ilon keze megállt a forró vízzel teli merőkanállal, s úgy tartotta közben, mint aki hajítani készül. Nem dobta el, csak belecsapta a fazékba, és mérgében elsírta magát: A lehető legrosszabbkor jöttek! Most hagyhatja félbe a befőzést, s állhat oda tyúkot kopasztani, mert ezeknek nem adhat töpörtyűt, szalonnát vacsorára. Fejéhez kapott, - dehogynem adhat! Nagyon is adhat. Itt az alkalom, hogy véget vessen a dínomdánomnak. Miska se szólhat egy rossz szót sem, hiszen nem szólt időben, gondolta daccal, s elszántan folytatta a munkáját. A kocsmárosék besorakoztak az ajtón, jött apa és fia. Miska tessékelte befelé őket, ahogy a kedves vendéget szokás. Nagy szíveskedés miatt kénytelen volt abbahagyni a munkát, s kezet fogott velük. Aztán bekísérték őket a szobába illendőség szerint. Amint leültek, a kocsmáros megkérdezte, hogy Ágika merre van. Ilon olyan grimaszt vágott, mint akinek nehezére esik felelni. - Órája van. Most éppen angol, de már tanulja a japánt is! - mondta kicsit magasról, és lekicsinylő pillantást vetett a Radnai fiúra. A kocsmáros elkapta a tekintetét, s ültében a fia vállára tette a kezét. - Gyuri perfekt angolból. Hány nyelven is beszélsz, fiam? A fiú halványan elmosolyodott. - Ne hozz zavarba, apám! - Nem szégyen az, ha valamit tud az ember! - mondta Miska sietve, s Ilonra nézett diadalmasan " No, lám! Nem is olyan buszma ez a gyerek." Ilon a szemével intett vissza " Messziről jött ember azt mond, amit akar!" Miska nem hagyta magát. - Még nem is kérdeztük, minek készülsz, fiam?! A fiú csendesen válaszolt. - Tavaly doktoráltam, Miska bácsi, jogi doktorátust szereztem. Ilon a kontya tövéig vörösödött, s akkorát jajdult, mint akinek a lábára léptek. - Jaj, te jó isten! Én meg csak állok itt, a vacsora meg sehol. Rohanok, és elvágom a tyúk nyakát. Rohant volna valóban, de a kocsmáros elkapta a kezét. -Ne szaladjon, Ilonkám! Nem időzünk hosszan. Csak éppen leugrottunk a hordók miatt, meg Miskával is van egy kis beszédem, hallgassa meg...-mondta, és Miskához fordult–Komám, úgy döntöttem, hogy az idei szüret után megválok a szőlőtől. Addig mondogattad, míg beláttam, igazad van. Nem nekem való már ez a szaladgálás. Mondok egy tisztességes árat, és legyen tiéd a szőlő! Miska hirtelen kezet nyújtott, közben vidáman kurjantotta : - Megegyeztünk! Megadom, amit kérsz! Olyan hévvel mondta, olyan örömmel, hogy mindannyian nevetni kezdtek. Aztán Ilon elkomolyodott ijedtében, mert a vendégek kecmeregtek felfelé, mint akik máris indulni akarnak. -Jaj, ne menjenek még el! Ágikának rosszul esne, ha nem találkozhatnának! - mondta gyorsan, s olyan szép kéréssel nézett az ifjabb Radnaira, hogy az azon nyomban visszaült a helyére. A kocsmáros is mutatott rá hajlandóságot. - Na, ha ilyen szépen marasztal bennünket, Ilonkám, akkor feltétlenül megvárjuk Ágikát!- mondta elégedetten, s leült maga is. Miska széles jókedvvel tette eléjük a poharakat, mert aligha ülnek autóba már ezen a napon. Ilon meg úgy futott ki a szobából, hogy biztosak lehettek benne, olyan fenséges tyúkpörköltet kapnak vacsorára, amilyet eddig még soha.
